Napról napra

A minap arra gondoltam, hogy rohan az idő. És erről eszembe jutott az a jelenség, amikor hagyjuk elsuhanni magunk mögött a napokat. Hét elején a hét végét várjuk, reggel az estét, hogy leteljen a nap, télen a tavaszt, nyáron pedig a telet.
De mi lenne, ha megállnánk egy pillanatra és elkezdenénk értékelni a MOST-ot. Télen örülni a kedvenc bokacsizmának, nyáron, hogy nem kell fűteni, tavasszal a virágillatnak, és ősszel a bordó harisnya szezonjának.
Vagy bárminek. Amit csak szeretünk. Gondolkozzunk el egy pillanatra, és biztosan megtaláljuk a lehetőséget az adott időjárásban.

Fogjuk meg az időt, éljük meg a pillanatot, ahelyett, hogy a következőt várnánk. Ne akarjunk rohanni. Az idő rohan magától is, nem kell noszogatni. Inkább álljunk meg, és élvezzük ki.

Én utálom, hogy így repül az idő. Én két kézzel kapaszkodnek belé. Maradjon egy kicsit, hadd élvezzem ki. Meg akarom fogni a pillanatot.
Meg akarom fogni a nap első sugarát.
Azt a fáradtságot, amit ébredéskor érzek. A lányom mosolyát. A kutyusom horkolását, aki egy órával később kel, mint mi. A pár perc semmittevést, amíg hagyom, hogy a gondolataim helyrerázodjanak. A finom reggelit. Imádom a reggeliket, azt, hogy milyen szép. Milyen finom. És szép lassan jól lakom vele. Meg akarom fogni ezeket a pillanatokat, és kiélvezni. Mert jók. De az idő nem törődik azzal, mit akarok, mert feleszmélek, és már 10 óra, a reggelnek vége, elrepült, és átvette helyét a délelőtt. Bennem viszont megmaradt a csodás reggel érzése, és jobbá tette az egész napom. Nem kell várnom, hogy vége legyen, úgyis hamar itt az este, de mért ne lehetne jobb közben a napom?

Ezeket a pillanatokat érdemes megkeresni. Utálod a hétfőt, és már reggel a pénteket várod? Ez valami egyezményes dolog? A pénteket kell szeretni, úgyhogy hajrá emberek, hétfőn, keljetek a pénteket várva! Hát én szeretem a hétfőt.

A hétfő számomra a kezdet napja. Kezdődnek újra a megszokott rutinok, de mindig egy kicsit más, izgalmas. Hétfőn takarítom ki a lakást, amitől hatékonynak érzem magam. És baromi jó látvány a fekete bútor, a szürke por helyett. Ilyenkor eszünk először a hétvégén vásárolt ételekből. Megízlelhetem azokat az alapanyagokat, amiket hétvégén összeválogattam. Érezhetem az új sajt ízét, főzhetek valami finomat. A zöldségek újféle kompozícióját érezhetem. Hétfőn jönnek az új kalandok - szó szerint, mivel Hello Kalandorként hétfőnként kapom az új kihívást, amit amúgy sokszor elfelejtek, aztán az emailjeim közt ráakadok, meglepődök, de közben már boldog kíváncsisággal kattintok is. És ha már Viánál tartok, ilyenkor jönnek a Megint hétfő bejegyzések. Van minek örülni, nem igaz? Várja a franc a pénteket, ha ennyire jó az aznap. Mert minden nap jó ám.

Kedd a hajmosás napja. Megtisztíthatom a fejbőröm, meg is masszirozom kicsit. Utána készülhet az új frizura, hát nem izgi? Esténként van a sorozatnezős időm, ilyenkor folytathatom az éppen aktuális kedvenc sorozatot. Imádom.

A szerdát mindig szerettem, nem kell különösebb ok hozzá. A szerdát önmagáért szeretem. Talán mert az a hét közepe. Vagy mert szerdán születtem? Lehet ehhez bármi köze?

A csütörtökben az a kedvencem, hogy ilyenkor készül el a jövő heti menü tervezete. Szeretem megkomponalni, hogy olcsó, mégis izgalmas legyen a menü. Imádom vegiggondolni, mi jókat fogunk enni.

A pénteket nem azért szeretem, mert vége a hajtásnak, és nem is a bulik miatt. Főleg nem az egyezmény miatt, miszerint szeresd a pénteket. Ezen a napon jutok be a városba, ami már magában elég nagy öröm. Elszakadok kicsit itthonról, találkozok Ádámmal. Aztán a nap fénypontja az esti közös program. Játék, beszélgetés, film, rágcsa, pizza... Bármit is választunk, tökéletes, és kicsit más mint a hétköznapok.

A szombati programok hármasban, játék, na és a nagybevásárlás mind nagyon szuper.

A vasárnapban a legjobb a finom ebéd. 

Minden napnak, minden évszaknak megvan a maga bája. Bármelyikben megtalálhatjuk a rosszat, de ugyanúgy a jót is, akkor mért ne keresnénk inkább a jót?Én azt keresem. Persze vannak szar napok, és van, hogy utálom a hideget de az nem a hétfő vagy a mínusz 10 fok hibája.