Scrapbookozni tanulok

A scrapbook fogalmával úgy 2-3 évvel ezelőtt találkoztam először. Az interneten botlottam bele a digitális változatba. Tudtam, hogy albumkészítésről van szó, de csak annyit láttam, hogy mindenféle háttérbe bele lehet tenni a képeinket. Nem igazán érdekelt a dolog, így nem ástam mélyebbre. Az évek során többször is belefutottam, és nem értettem, miért olyan nagy szám ez.

Aztán tavaly részt vettem a Kreatív kalendárium online tanfolyamon, ahol Gigi egy külön modulban megmutatta nekünk, hogyan tehetjük személyesebbé filofaxunkat - scrapbooktechnikával. Egy egész videót szánt arra, hogy bemutassa, mi is az a scrapbook, ő miért szereti, és megmutatta nekünk néhány albumát. Mondanom sem kell, kapásból megtetszett, főleg az utazós albuma fogott meg. Én is gyűjtögető típus vagyok, szeretek tárgyi emlékeket hazahozni mindenfelől, így hát eszembe jutott, milyen jó lenne ily módon tárolni őket. Persze tavaly még csak odáig jutottam, hogy csináltam néhány szerényebb elválasztólapot a filofaxomba, és Pinteresten nézegettem scrapbook technikával készült dolgokat.

Idén januárban pedig jött a felismerés, hogy scrapbookozni szeretnék. A Pretty little liars egyik részében Emily régi fényképalbumokat mutogatott a barátnőjének, ami szépen ki volt díszítve, és erről beszélgettek, hogy milyen ügyes anyukája van. Ekkor jutott eszembe, hogy Jankáról is kéne ilyen szép albumot készíteni. Bár van róla rengeteg fénykép a számítógépen, neki nem lenne túl nagy élmény végiglapozni azt a számtalan képet. A legszebbeket kinyomtathatnám, és albumba tehetném, de akkor már szeretném beletenni a gondolataimat is. A fényképek történetét, hogy ő is tudja, miért fontos számomra az a kép. És hogy az ő unokái is tudják majd, hogy kit ábrázol a fénykép, és mikori egyáltalán.
Szóval elkezdtem belemélyedni a scrapbook világába. Hamarosan rátaláltam a Scrapfellow oldalra, ahol nagyon szuperül meg van fogalmazva, hogy mi is az a scrapbook. Van külön blog is, egy webáruház, na meg KitKlub. Kapásból beleszerettem az oldalba, sok bejegyzést átböngésztem a blogon, és két hónappal később már KitKlub előfizető lettem, amit abszolút nem bántam meg, mert imádom. Szuper gondolatébresztő témák vannak, és a csomagot digitális formában is megkapjuk.

Számomra nagy segítség a digitális KitKlub, mivel kezdő lévén a papírok szétszabdalása nélkül is tudok gyakorolni. Fotojet-en szoktam szórakozni vele, próbálgatom szárnyaimat, kísérletezek, megnézem, mi hogy néz ki jól, stb. Első ilyen kísérletezésem eredménye ez a kép:

Később kipróbáltam a hagyományos scrapbookot is, készítettem egy oldalt, majd anyu megkért, hogy csináljak hasonlót neki is, így hát csináltam. Ezek még nagyon kezdeti próbálkozások, de akkor tetszettek :)

Párommal

 

Anyu kérésére

A továbbiakban több scrapbook oldal készítése is tervben van. Gyakorlásképp készítek egy minialbumot is a szeretett kutyánkról, amit a hugom kap meg születésnapjára. Aztán ha már ügyes leszek, nekilátok a Janka-albumnak is :)

Jelenleg részt veszek Gigi online tanfolyamán, ahol megtanítja az alapokat. Nagyon hasznos tanfolyam, rengeteget tanultam belőle. Teljesen új szemmel nézek a scrapbook oldalakra, és az alkotás is máshogy fog menni. Csupa csupa hasznos dolgot mond el az olyan bátortalan kezdőknek, mint én, és abszolút kedves és segítőkész. Ezen a héten érünk a leckék végére, utána pedig belevetem magam a gyakorlatba.

Én-idő, mi-idő

Nálunk olyan, hogy átlagos hétköznap, nem létezik. Mindegyik egy kicsit más, mindnek megvannak a maga különlegességei. Egy nap is olyan sokféle lehet. Egyik percben még mesét nézünk, a következőben már az udvaron futkározunk. Egyszer nevetünk, aztán sírunk. Kiakadunk, nehéz, de utána jön egy mosoly, egy apró szeretethullám és minden kivirul.

A legjobban azokat a pillanatokat szeretem, mikor minőségi időt töltünk együtt a lányommal. Persze mindig együtt vagyunk, de van, hogy úgy érzem, inkább csak egymás mellett. Ez természetesen az én hibám, hisz önző vagyok, és szeretek néha magammal foglalkozni, azokat a dolgokat csinálni, amik engem érdekelnek. Ilyenkor van az, hogy hagyom J-nek, tegye, amihez kedve van, és én is begubózok, olvasok, utánajárok valaminek vagy rajzolgatok, stb. Így egyszerűbb, mert mindenki azt teheti, amit szeret. De nem feltétlenül jobb.
Mivel szoktunk mi közösen is mókázni. Kergetőzünk, építünk valamit, labdázunk vagy sétálunk egy nagyot. Elmegyünk közösen sétálni, takarítunk, főzünk, megetetjük az állatokat, mesét olvasunk egymásnak. Ha írok valamit a filofaxomba, ő is előveheti a saját kis füzetét, és a saját rózsaszín tollával teliírja, vagy rajzol bele. Utána megmutatjuk egymásnak, mit alkottunk.

Ha a pillanatban élek, és arra figyelek, ami épp történik, megtapasztalhatom, mennyire csodás is a lányom. Milyen okos, mekkora fantáziája van. Csodás vele nevetgélni, részt venni a játékaiban. És milyen jókat tud mondani! Sokszor csak ámulok rajta, mennyit tud már a világról, és a saját világa is mekkorára nőtt. Szükségem van néha azokra az időkre, amikor ő leül a mese előtt, és foglalkozhatok kicsit azzal, amit szeretnék. Tényleg szükségem van rá, különben úgy érezném, hogy csak Anya vagyok, és közben eltűntem Én. De aztán, ha megkaptam, sokkal fantasztikusabb az a tevékenység amit közösen csinálunk, és közben beszélgetünk. Tanítok neki valamit, ő is mutat nekem olyat, amit nélküle talán észre se vennék. Teljesen feltölt ez a közös idő, és este, mikor ágyba bújunk, én mosolygok, és örömmel gondolom végig, mi mindent csináltunk aznap. Mennyire csodálatos, hogy ő van nekem, és a világ összes saját idejéért nem adnám azt, hogy vele lehetek. <3